Kevesebbet érsz magadnak, mint a mobilod?

Volt már arról szó, hogy

Az emberi lélek alap állapota egy pozitív, optimista, jóra számító, jót váró lélekállapot.

Amikor nem így érzed magad, az csak egy átmeneti állapot, és – jó hír – rajtad múlik, ez az állapot meddig tart.

(A teljes cikket ITT olvashatod). Ma pedig azt vesszük sorra, mit tehetünk, hogy lehetőleg ne kerüljünk annyira lemerült állapotba, hogy depresszív vagy kétségbeesett lélekérzés legyen bennünk az uralkodó.

A legtöbben nagyon ügyelünk arra, hogy a telefonunk ne merüljön le teljesen. Mert az baj. Hogy lehet ezt elkerülni? Egyszerű: folyamatosan töltjük. Amikor olyan helyen vagyunk, ahol van konnektor, és nálunk a töltő, csatlakoztatjuk.

Emlékszem, egyszer volt egy telefonom, amit ha nem töltöttem fel elég gyorsan ahhoz képest, hogy kikapcsolt, utána hiába dugtam rá a töltőt, még órákig be se lehetett kapcsolni. Egyszerűen nem hagyta magát.

Az ember, ha lemerül, az nem csak fizikai tünetekkel jelentkezik.

Az még hagyján, hogy udvariatlanok vagyunk a szeretteinkkel (is), Hiába pihened ki magad, hiába alszol eleget, ha a lelked merült le, akkor kedvetlen leszel, aggódó és kétségbeesett. (Ellentétben azzal, mikor az ember feltöltődött – szó szerint -, amikor is derűs, optimista, és szeret. Nem mondom, hogy mindenkit, de sokkal több embert, mint akár logikus lenne 🙂 ).

Azt is mondtuk, hogy feltöltődni a titkos, elzárt lélekszobádban lehet, ahol egyedül Te vagy – együtt magaddal, az Önvalóddal. A lélekszobába vezető folyosó hossza tulajdonképpen attól függ, mikor jártál ott legutóbb. Ez a folyosó pedig maga a csend, az egyedüllét. Mintha az elménkben, vagy a lelkünkön lenne egy kétállású kapcsoló, amelyik vagy a külvilágra nyitja az áramlást, vagy befelé, önmagunkba.

Hogyan rövidíthetjük le a folyosót? Ez az apró trükk azoknak a legfontosabb leghasznosabb, akik elfoglaltak, és nincs idejük arra, hogy naponta órákon át – vagy hetente egy hétvégén – a köldöküket bámulják.

Használd ki az üresjáratokat!

Manapság sokat dolgozunk, pörgünk, és az agyunkat elönti az információ. Ráadásul ezek igennagyon nagy %-a manipulatív. És nem arra manipulál ám, hogy ok nélkül boldog legyél! Arra manipulál, hogy félj, hogy haragudj, hogy harcolj – hogy ki ellen, az attól függ, éppen kit hallgat az ember. Legyél szebb, okosabb, menőbb, mert különben nem leszel elég jó. Mondjuk mindegy, mit csinálsz, úgysem leszel elég jó…

Elég sok könyvet olvastam, előadást hallgattam arról, hogyan kell hatékonyabbnak lenni. Ezek többsége arra biztat, hogy még a sorban állva is elintézhetek ezt-azt! Hát, ez lehet, hogy első látásra irt hatékonynak tűnik, de hosszú távon biztosan nem az, és a biztos kiégéshez vezet!

Én bizony igenis arra biztatlak, hogy tudatosan teremts magadban mini-csendeket, amikor az élet lehetőséget kínál. Ó, nem lesz ez olyan sokszor. Nagyon, nagyon, elkeserítően NAGYON kevés az a helyzet, amikor nem szól senki hozzánk, nem szól semmi körülöttünk. Azokat a perceket, amiket eléd rak az élet, becsüld meg, használd ki!

A módszer rendkívül egyszerű, bár ez sem könnyű, nem kell hozzá elvégezni több hétvégés drága tanfolyamot. Íme:

HAGYD A TELEFONOD A TÁSKÁDBAN!

Továbbá kapcsold ki a tévét, rádiót, számítógépet, ha otthon vagy. Ennyi.

Nem azt mondom, hogy soha, és mindig. Azt mondom, hogy ha van pár perced, amikor módodban van csendben lenni (hidd el, sokszor nincs is több módod!), akkor használd ki!

• buszra, metróra várva
• buszon, metrón utazva
• orvosi váróban
• bankban-boltban-postán-pénztárnál-sorban
• ÁGYBAN ELALVÁS ELŐTT!!!!!
• ágyban ébredés után (hacsak nem kell kiugrani 😛 ). Kevés lélekgyilkosabb dolgot tudok elképzelni, mint azt, ha valaki a szemét kinyitva először az internetet engedi be az elméjébe!!
• néha vezetés közben is kikapcsolhatod a rádiót. fél óra, amikor nem beszél hozzád senki, kincseket ér!
• evés közben
• étteremben a barátodra/barátnődre várva
• egyáltalán bárhol-bármire-bármiért várva. Meddig tart? Öt perc? Tíz?

Ahogyan a tegnapi cikkben is írtam: amikor az outputot lezárjuk – amennyire lehet -, az elménk hirtelen nem kap „enni”. Na ezt elég rosszul viseli, meg aztán már nincs is nagyon hozzászokva. De ha ezt a helyzetet állítjuk elé, kénytelen lesz abból táplálkozni, ami bent van: a saját gondolatainkkal. És ez nagyon hasznos. Cikázni fog, össze-vissza kapkod, lesz akkora lárma a fejedben, hogy csak na (vagyishát nem nagyobb, mint eddig volt, csak most meghallod). És talán azt érzed, mi értelme van, hiszen ez előre biztosan nem visz… De igen!

Gondolj kavargó gondolataidra úgy, mint a buborékokra a szénsavas üdítőitalban.

Az emberek feje (lelke) egy lezárt palack, amit folyamatosan ráznak a mindenféle impulzusok. Feszít, majd kirobban! Ráadásul – valljuk be – a nagy része értelmetlen, és/vagy már tegnap is végiggondoltuk százszor, meg tegnapelőtt is…

Amikor nem engedsz be kintről új impulzust, az olyan, mint ha letennéd az üveget lecsavart kupakkal egy asztalra. Most vetted ki a táskádból/hűtőből, mozgásban volt. A buborékok elképesztő sebességgel cikáznak, pattognak ki az üdítőből, sokszor még a palack száján kívül is látszanak. Aztán csendesedik a folyamat, de csak jönnek, jönnek fel folyamatosan, sokáig, szünet nélkül. Ahogy a gondolatok is. Talán nem szűnik meg öt perc alatt a nyomás. De csendesedik.

Itt öt perc, ott tizenhárom, amott hét és fél… És a nyomás enyhül, a folyosó rövidebb lesz, a lelki kimerültség pedig távolodik!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.